Történetek a kempingből 4. - Masa, a mosómedve

Valamikor régen volt egy baráti társaság, akik úgy döntöttek, hogy egy gyönyörű tóparthoz mennek sátorozni. Felállították sátraikat, tűzifát gyűjtöttek, és egy vidám estére készültek a csillagok alatt.

Leszállt az éj, a tábortűz körül ültek, meséltek, nevettek, és persze pirították a mályvacukrot. Fantasztikusan jól érezték magukat, mígnem hangos csobbanást hallottak a tóban. Megriadva mindannyian elfordították a fejüket, hogy megnézzék, mi okozta a zajt.

Meglepetésükre egy huncut mosómedve döntött úgy, hogy csatlakozik a táborozókhoz. A mosómedvének valahogy sikerült hangtalanul hozzájuk osonni, és egyenesen a tóba ugrott, a nagy csobbanással nem kis felhajtást keltve.

A mosómedve ezután úszni kezdett, próbált a felszínen maradni és partot érni. A barátok nem tudták megállni, de kitörtek a nevetéstől, látva, hogy ez a váratlan látogató mennyire komikusan úszik. Próbáltak segíteni is neki: az egyik táborlakó megragadott egy hosszú botot, és a mosómedve felé nyújtotta, remélve, hogy az megragadja és biztonságba tudja majd húzni. A mosómedve azonban összetévesztette a botot valamiféle játékkal, és játékosan harapdálni és rángatni kezdte, a táborlakók legnagyobb derültségére.

Néhány percnyi komikus huzavona után a mosómedve végre abbahagyta a játékot, látszólag elégedetten a győzelmével. Gyorsan a partra evickélt, lerázta magát, és berohant az erdőbe, a meglepett táborozókat nevetőgörcsökben hagyva.

Ettől a naptól fogva a mosómedve a nem hivatalos kabalaállata lett a tábornak. Szeretettel emlegették "Masa, a mosómedve"-ként, és minden alkalommal, amikor újramesélték a történetet, felidézték a felejthetetlen tóparti kalandjukat és a szőrös barátjukkal való mulatságos találkozásuk emlékeit. Így kempingezésük újonnan felfedezett vidámsággal folytatódott az egész éjszakán át, dédelgetett emlékeket hozva létre, amelyekre az elkövetkező években is szívesen visszaemlékeztek.